Szilos András

Újra egy hangszer! Lehet, hogy most többen azt mondják majd, hogy felcsaptam hangszerésznek, ki tudja lehet, hogy igazuk van. Minden esetre egyre jobban beszippant a téma! Egy gyerekkori álmomat váltottam valóra azzal, hogy elkészítettem első elektromos gitáromat, mégpedig egy telecastert. Aki nem ismerné a típust annak annyit érdemes tudnia, hogy ez a hangszer volt az egyik első sorozatban gyártott tömör testű elektromos gitár. Leo Fender alkotása ikonikus darab, design klasszikus. Leginkább talán Ford T-modelljéhez hasonlíthatjuk. Puritánsága feláldoz minden felesleges dekorációt, formai bravúrt a funkció, és a gyárthatóság oltárán, talán pont ezért aratott hatalmas sikert a hangszer. Mindez 1950 körül történt, és gyökeresen megváltoztatta a hangszeripart, a zenét, és egy csomó mindent. A gitár azóta is szinte töretlen népszerűséggel bír. Ennyi talán éppen elég, ahhoz hogy megértsük hogy egy designer szobazenészt mi köt össze ezzel a típussal. Persze a zenét, és a hangzást sem sza...

Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy nem vagyok hangszerész. Gyerekkorom óta rajongok a hangszerekért, csodálom készítőiket, és a zenészeket. Jó néhány hangszer vesz körül, szeretem őket bütykölni és alkalmanként egy újabb darabbal bővül a gyűjtemény. Ahogy egy mém említi: You can't buy happiness but you can buy guitars, and that's kind of the same thing. Így került hozzám egy tenorbendzsó 2010-ben ami arra várt, hogy felújítsák, és zenéljenek rajta. A fején lévő címkén a Musik Schneider München 2 Luisenstr. 5 felirat olvasható, és nagyon rossz állapotban leledzett. Hiányoztak, és javításra, vagy cserére szorultak alkatrészei, csúnya volt a lakkozása, kopottak a bundjai, pozíciójelző celluloid berakásai, mintha összeszáradtak volna, a fogólap mentén pedig kitöredeztek, hiányoztak. Mivel nem volt túl értékes hangszer, bele mertem vágni a rendbehozatalába. A szétszedéssel nem volt sok gondom hiszen már eleve szinte darabokban volt, majd következhetett a csiszolás lakkozás, az ...