Szilos András

Közkívánatra, íme a mese! Mivel is kezdhetném? Történt egyszer, réges-régen, messze innen, hogy két igaz szív külön bolyongott ezen a korongon, amit mi buta módon világnak hívunk. Vadregényes tájakon jártak, ősi titkokat regélő falak meséjét hallgatták. Olyan réteken sütkéreztek ahol a fű olyan zöld mint sehol másutt ezen a földön, a patakok olyan cserfes locsogással szaladnak kavicsos medrükben, hogy illedelmes tündérek pironkodva hallgatják őket. Egy napon egy aprócska tündér meghallotta amint egy cserfes patak egy férfiúról csacsog, aki a patak partján líráját pengetve messzi otthonáról énekel. A líra hangjai pitypang apró magjaiként lebegtek a szélben és messzire vitték a fonott szakállú szív dobogását. Az apró tündér felkapott egy magot, kalapjába tűzte és szállt-szállt abban a reményben, hogy segíthet megtalálni párját a hóbortos férfiúnak. Addig ment, mígnem végül Sziklaanyához nem ért ahol megpihent. Sziklaanya tövében kedves kis kavicsok mosolyogtak, és mint ahogy a kavicslán