Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy nem vagyok hangszerész. Gyerekkorom óta rajongok a hangszerekért, csodálom készítőiket, és a zenészeket. Jó néhány hangszer vesz körül, szeretem őket bütykölni és alkalmanként egy újabb darabbal bővül a gyűjtemény. Ahogy egy mém említi: You can't buy happiness but you can buy guitars, and that's kind of the same thing. Így került hozzám egy tenorbendzsó 2010-ben ami arra várt, hogy felújítsák, és zenéljenek rajta. A fején lévő címkén a Musik Schneider München 2 Luisenstr. 5 felirat olvasható, és nagyon rossz állapotban leledzett. Hiányoztak, és javításra, vagy cserére szorultak alkatrészei, csúnya volt a lakkozása, kopottak a bundjai, pozíciójelző celluloid berakásai, mintha összeszáradtak volna, a fogólap mentén pedig kitöredeztek, hiányoztak. Mivel nem volt túl értékes hangszer, bele mertem vágni a rendbehozatalába. A szétszedéssel nem volt sok gondom hiszen már eleve szinte darabokban volt, majd következhetett a csiszolás lakkozás, az