Bendzsó restaurálás/banjo restoration

Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy nem vagyok hangszerész. Gyerekkorom óta rajongok a hangszerekért, csodálom készítőiket, és a zenészeket. Jó néhány hangszer vesz körül, szeretem őket bütykölni és alkalmanként egy újabb darabbal bővül a gyűjtemény. Ahogy egy mém említi: You can't buy happiness but you can buy guitars, and that's kind of the same thing. Így került hozzám egy tenorbendzsó 2010-ben ami arra várt, hogy felújítsák, és zenéljenek rajta. A fején lévő címkén a Musik Schneider München 2 Luisenstr. 5 felirat olvasható, és nagyon rossz állapotban leledzett. Hiányoztak, és javításra, vagy cserére szorultak alkatrészei, csúnya volt a lakkozása, kopottak a bundjai, pozíciójelző celluloid berakásai, mintha összeszáradtak volna, a fogólap mentén pedig kitöredeztek, hiányoztak. Mivel nem volt túl értékes hangszer, bele mertem vágni a rendbehozatalába. A szétszedéssel nem volt sok gondom hiszen már eleve szinte darabokban volt, majd következhetett a csiszolás lakkozás, az alkatrészek pótlása, az újrabundozás. A berakások cseréje a pozíciójelzőknél csontlemezekre, a szegélynél műanyagra. Ez utóbbit trükkösen fekete fehér sávokból laminálva készítettem. A hangolókulcsok minőségi bendzsó kulcsok lettek. Csont felső nyereg, és juhar-amarant húrlábat kapott a hangszer. A húrtartó eldeformálódott, így azt is felújítottam. A krómozást lecsiszoltam, visszaalakítottam eredeti formájára, és végül políroztam. A rezonátor is új lakkozást kapott, az őt tartó brutális facsavart felváltotta egy sokkal autentikusabb megoldás, a nyakat helyén tartó ékes szerkezetet is újonnan készítettem a hangszerhez. A hosszas javítgatás végül meghozta a gyümölcsét. Néhány feszítő kampó ugyan még hiányzik, de ennek ellenére játszhatóvá és szalonképessé vált a bendzsó. Most következzen néhány kép javítás előtt:

 Javítás után:

Azt gondolhatjuk, hogy a történetnek ezennel vége van, ám talán éppen csak most kezdődik! Egy napon  Fejér Simon barátom azzal keresett meg, segítsek rendbe hozni egy Musima gitárbendzsót, amit ajándékba kapott. A hangszer első ránézésre nem volt rossz állapotban, ám komoly gondok voltak vele. A húrmagasság reménytelenül nagy volt, ugyanakkor a nyak nem tűnt különösebben görbének. Az történt ugyanis, hogy a készítők kispórolták az anyagot. A dob test olyan vékonyra sikerült, hogy a hat húr feszítése nem a nyakat hanem a testet deformálta, és így az egész nyak tőből hajlott előre. Ezt a hibát a dobtest cseréjével, vagy belső megerősítésével lehetett orvosolni. Végül az utóbbi mellett döntöttünk. Változtatni kellett még a hangszer fején, mert a hibás hangolókulcs elhelyezés miatt a húrok "gellert kaptak" egymáson, és a furcsa fejforma sem volt a szívünk csücske. Búcsút mondtunk a vastag sunburst festésnek, és végül matt természetes hatású lakkozással láttam el. A bőr szakadt volt, és ma már nem létező méret, így új szabványos bőr beszerzése után az egész dobtest kerületéből le kellett csiszolni annyit hogy a bőr ráférjen. A kisebb bőr miatt kisebbre kellett venni a leszorító gyűrű átmérőjét is. Az eredeti műanyag gyűrű amire a bőr feszült (tone ring) teljesen használhatatlan volt, hiszen a korszerű hangszereken ez a legnehezebb, legmasszívabb alkatrész ami rendszerint fémből készül, így új gyűrűt készítettem acélból. A nyak profilját átcsiszoltam, így az ormótlan keresztmetszetből egész kényelmes nyak kerekedett. Szó ami szó sok-sok részletet módosítva apránként minden a helyére került, és végül megszólalt a hangszer. Megdöbbentő volt a változás! Lehet, hogy nem egy komoly darab, de az átalakítás végére a körülményekhez képest egész mutatós, és meglepően jó hangú bendzsó született. Simon kezében pedig egyenesen elállt tőle a lélegzetem. Szóval némi büszkeség öntött el, amikor tegnap egy felvételt küldött, amin a bendzsó is megszólal, és ez a felvétel hamarosan egy nagylemezen fog szerepelni.
Most pedig jöhetnek a képek javítás előtt:

Itt látható az elképesztően vékony dobtest, és egy előző tulajdonos javítási próbálkozása ahogy egy sárgaréz menetes szárral próbálta összehúzni az eldeformálódó testet.

 és után:

Végül a két bendzsó együtt: